Annyi haszna van a digitális átállásnak, hogy kicsit több időnk van a kreatív feladatok kidolgozására. Így ezekből fogunk nektek folyamatosan szemezgetni. Íme Radnóti: Nem tudhatom című versének átirata egy tanulónk tollából (reméljük, hogy egyszer majd közölhetjük a nevét).
“Nem tudhatom másnak e tájék mit jelent
S lassan én is elfeledem, hisz ki senki nem mehet
Szülőhazámba most egy ideig sok ember nem léphet be
És nem derül ki, hogy az állatkertbe új oroszlánfóka jött-e.
A vírus tombol, emberek teste süpped el
Van is izgalom, a hírek hallatára a szívünk Hevesen ver
Vagy Budán és tudom, ha itthon maradok
Azzal embertömegek lesznek betegségtől szabadok.
Most már mindennek örülök, ami régen semmi volt
Szomorú, hogy ez csak akkor történt mikor ennyi lett a holt
Van ki gépen száll fölébe, az utasok száma csak százhárom
Miért megy el onnan, ahol lakik a kedvenc tanárom?
És aki csak most értesült a bajokról, mint Jared Leto
Az, hogy reagál arra, hogy üres az összes tó?
Ahogy látja a kihalt park játékait és a ráfagyott deret
És az emberek kezét, ami a félelemtől remeg.
Az utakat, a Mammutot, a játszótér némaságát
Azt, hogy két hét mire kiszállítják a spárgát
S mi forgalmas körút volt még régen
Ott annyian vannak, mint egy kertben, ami Éden
Az ember körött nincs sok gyerek, fogytán a liszt
A csecsemő is tudja mi az a home office
És ott a park, már tiszta ború
Azt hiszem értem milyen lehetett a háború
S az iskolába mennék a buszom ülésén
S hogy ne feleljek aznap egy kőre lépnék én
De aztán rájövök, hogy mindez csak a múlté
Mert be van zárva az, már jó rég
Hisz mi is megkaptuk, akár a többi nép
S tudjuk, ez még csak a kezdet, de van azért remény
De élnek dolgozók itt, orvosok, katonák
És rendőrök, akik védik együtt hazánk
Vége lesz ennek az időnek, minden visszaáll
Meglesz az oltóanyag, nem lesz több királyavatás
S a gyerekeink, vagy azoknak gyerekeik unni fogják
Hogy ezt kell tanulniuk majd történelemórán.”
